"Az vagyok, aki bárki más is lehet, ha hallgat a szívére. Olyan ember vagyok, aki leborul az élet titokzatossága előtt, aki nyitott a csodákra, aki derűsen és lelkesen viszonyul mindenhez amit csinál."

Talán csak sokáig a "másik Én"-em, aki fél a csalódásoktól, nem engedett kibontakozni. Néha vereséget szenvedünk, de a vereségeket úgysem kerülhetjük el. Ezért aztán még mindig sokkal jobb, ha az álmainkért vívott harcban veszítünk el néhány csatát, mintha úgy szenvedünk vereséget, hogy azt sem tudjuk miért harcoltunk.

Az alkotás és a "léleképítés" új életminőséget jelent számomra,
amiért érdemes cselekedni, hiszen nekem is fontos a lelki fejlődés.

Ha nyitottak vagyunk rá, a legkisebb csoda is megváltoztathatja az életünket.

A legjobbat kihozni magunkból. Ez éltet, ennek van jelentősége számomra.
Kiteljesedni, kibontakoztatni igazi valónkat, bensőnk igazi szépségeit, értékeit.

Készségeim, beállítottságom és elképzeléseim lehetővé teszik,
hogy segítsek másoknak ezen út megtalálásában.

Minden ember kapott valami adományt az égtől. Ez valakiben magától megmutatkozik, valakinek viszont meg kell dolgoznia érte, hogy megtalálja. Az igaz szeretet az idő múlásával átalakul, növekszik és mindig másban nyilvánul meg. Minden út egyéni és minden Sors személyreszabott.

"Bármit választasz is, higgy a küldetésedben. Ez felébreszti a kreativitásodat, összeköttetést biztosít isteni rendeltetéseddel, és segít abban, hogy teljes értékű életet élj." (David Lawson)

„Áldás csak azon van, ami a SORSOD, s nincs azon, ami csupán az életed! Egy nehéz Sors áldott lehet és boldog, egy könnyű élet boldogtalan, vacak és szorongással teli!”  (Müller Péter)

"Akinek erős lelket adott a sors, keményen tűri a legsúlyosabb csapásokat is. A nagy lélek megbékél sorsával, mert tudja, hogy az idő letelt, bezárul a kapu minden bánat előtt, és a megnyugvás belép ajtaján. Hiszen a boldogság várásának előfeltétele, hogy a nagy bánatot elcsöndesítsd a szívedben. A bánkódás, miként a tűz, magától is elalszik, ha nem táplálják újabb "fahasábokkal" és élesztő szavakkal. Ha tudomásunk volna arról, hogy e kettő: - öröm és bánkódás, ugyanazt a helyet foglalják el a szívünkben, rögtön tudnánk azt is: - az egyiknek ki kell szorulnia, hogy a másiknak helyet adjon. Csak az ember teheti magát boldoggá, hiszen a külső körülmények bizonytalanok és esendőek, épp ezért lényegtelenek is. (A házad hiába lesz mind nagyobb, ha a lelked egyre kisebb!) Hatásuk önmagában se jó, se rossz, így amiről rosszat képzelsz, egyáltalán nem elviselhetetlen, ám éppen attól ijesztő, hogy azt gondolod róla. A bölcs embert a jó szerencse, nem szédíti meg, hiszen tudja, kereke forgandó - éppígy a balsors sem csüggeszti el. Hitét önmagába és hűségébe veti, minden örömét magában keresi. Jó sorsban, balsorsban a lélek egyaránt rendíthetetlen marad. Szilárdsága minden próbát kiáll, mert épp a boldogtalanságban ismeri meg a boldogság értékeit és szerencsétlenségében talál rá a jó gondolat, amely a sorsát megfordíthatja."  (Lucius Annaeus Seneca)

 
Még nem vagyok bölcs, csupán a bölcsességhez szegődtem. Nem az a Mester, aki megtanít valamire, hanem aki megihleti a tanítványt, hogy legjobb tudását latba vetve fölfedezze azt, amit már addig is tudott. 

Szeretném elmondani az érzéseket, (érzéseimet) a gondolatokat, (gondolataimat) amelyekkel azonosulni tudok, ezzel mintegy kifejezve, hogy nem csak szemlélem az életet, hanem részt is veszek benne.